Montreali egyezmény
Az első nemzetközi megállapodást, amely az ózonréteget lebontó anyagokra (ODS) vonatkozik, 1987-ben írták alá. Ezt 196 ország ratifikálta. Ennek értelmében fokozatosan kivonják a forgalomból az ózonréteget károsító anyagok széles skáláját, beleértve az ODS CFC és HCFC anyagokat is, amelyeket általánosan használtak például a hűtő- és légkondicionáló berendezésekben.
A termékek kivonására vonatkozó időintervallum termékenként és földrajzi helyenként változik.
A CFC-k azok, amelyek a legnagyobb mértékben járultak hozzá az ózonréteg elvékonyodásához. 2010-től a CFC-k használatát rendkívüli mértékben korlátozták mind a 196 országban. A HCFC-k kevésbé károsítják az ózonréteget, az ózont lebontó potenciáljuk általában 5 és 10%-a a CFC-k potenciáljának. Mindazonáltal a montreali egyezmény ezen termékek használatát is globálisan tiltja 2040-től.
A jogszabályokban előírt korlátozások a HCFC-k gyártására, értékesítésére és felhasználására vonatkozóan sok országban mára mindennapossá váltak. Számos országban – például az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában – operációs kvóták szerint fokozatosan korlátozzák ezen termékek használatát. Az EU-ban egy ennél szigorúbb ütemtervet is elfogadtak az alábbiak szerint:
Az EU ózonréteget lebontó anyagokról szóló 2037/2000 rendelete
Európa ellenőrzést vezetett be 2000-ben az EU 2037/2000 rendeletének értelmében:
- A CFC értékesítésének tilalma Európában 2000-től
- Az eredeti HCFC-k értékesítésének tilalma 2010-től, az újrahasznosított HCFC-k értékesítésének tilalma 2015-től
- Szakképzettségi előírások a hűtőberendezésekkel foglalkozó szakemberek számára
- A hűtőrendszerek nyilvántartása vezetésének követelménye.
Az EU rendelete értelmében minimális követelmény, hogy a hűtő- és légkondicionáló berendezésekel foglalkozó szakemberek kötelezően oktatásban részesüljenek.
Az ózonréteget károsító anyagokról szóló egyéb helyi rendeletek:
