Azokat a gázokat nevezzük légköri gázoknak, amelyek normál esetben megtalálhatók a levegőben. Ezek közé tartozik maga a levegő, az argon, a szén-dioxid, a hélium, a nitrogén és az oxigén.
E gázok közül az argont, az oxigént és a nitrogént elsősorban a levegő alkotóelemeinek szétválasztásával állítják elő. Ez általában a levegő hőmérsékletének csökkentésével érhető el, a hűtés folyamata addig tart, míg valamelyik összetevő cseppfolyóssá nem válik, ezután már szétválaszthatók egymástól.
A szén-dioxid különböző vegyipari eljárások melléktermékeként képződik.
A Hélium a természetben csak a földkéregben található, nem porózus kőzetrétegekbe zárva, hasonlóan a kőolajhoz. Ezek a „héliumkutak” a világ csak bizonyos területein találhatók meg – azokon, amelyek rendelkeznek a megfelelő geológiai feltételekkel –, így a hélium igen ritka és drága gáz.
Ezen gázok mindegyikének megvannak az egyedi tulajdonságai, de együttesen létfenntartó keveréket képeznek, amely sok millió éven át megőrizte összetevőit, legfeljebb az arányok változtak.
A legtöbb légköri gázt a nem reagens vagy inert gázok közé sorolják, csak az oxidálásra képes gázok – az oxigén és a szén-dioxid – lép könnyen reakcióba különböző elemekkel. A légköri gázok ezen és hasonló tulajdonságait az ipari folyamatoknál teljes mértékben kihasználják.
